"Egyszer volt, hol nem volt, élt egy malacka az udvarban. Olyan kis kerek képű, igazi jó fej malacka. Egész nap csak játszott az udvar többi lakójával, tyúkokkal, kacsákkal, cicával, kutyával.
A gazdája egy igen szegény, de csavaros eszű ember volt. A gazdának nagy tervei voltak a malackával, így betanított neki egy mutatványt: amikor moslékot öntött elé, akkor a malacka dallamosan röfögött a gazdájának.
Eltelt egy év és a malackából egy jó nagy disznó lett, de a mutatványát nem felejtette el, ha moslékot kapott, akkor trillázva röfögve köszönte meg a gazdájának. A furfangos gazda ezt ki is használta, amikor jöttek a pribékek behajtani a király adóját, akkor jól megröfögtette a disznaját és ezek a földön fetrengve fogták a hasukat a kacagástól, és mivel jól megnevetette őket, mindig elengedték a gazda adóját és továbbálltak.
Telt-múlt az idő, a disznó egyre nagyobbra nőtt és egyre szemtelenebb lett. Ismét jöttek a pribékek behajtani a király jussát, a gazda szokás szerint odaöntötte a moslékot a disznónak, de az nem trillázott, hanem rátámadt az adóbehajtókra. Ezeknek sem kellett több, ott helyben leszúrták a disznót és a gazdára meg huszonötöt húztak oda, ahol a legkerekebb. A disznó húsát elvitték adóba, a gazdát meg világgá kergették."
Hogy mi ebből a tanulság? A vágósúlyt elért disznót időben le kell vágni, mert elszemtelenedik. Röfögj, amíg van moslékod és gazdád.
